11.
Azt hiszem elérkezett az utolsó bejegyzésem.
Minden a régi. Minden olyan, mint pár hónapja volt. Minden olyan, mint amikor még nem ismertem Charliet. Legalábbis egy külső szemlélő ezt gondolná. Pedig az igazság az, hogy közel sem hasonlít a jelenlegi helyzet a hónapokkal előttire. Minden megváltozott. Minden rosszabb lett, csak úgy tűnik, hogy nem. Talán még Charlie is érzi valahol a lelke legeslegmélyén, ahol a rég elfeledett emlékei vannak, hogy valami nincs rendben. Charlie Gordon. Ez az a név, amit soha nem fogok elfeledni. Bármi lesz is velem, tudom hogy Charlie Gordon az, aki értelmet adott életem utolsó hónapjainak. Ő az, aki miatt úgy éreztem, van remény. Még ha ilyen szörnyen is ért véget számomra ez a történet, tudom, hogy nem hiába éltem. Tudom hogy nem hiába történt minden, ami történt, mivel ha Charlie nincs, akkor én csak egy egérnek tartom magam. Egy buta egérnek, aki egy kis időre okos lehetett. Viszont Charlie színt vitt az életembe. Köszönöm Charlie Gordon, köszönöm.










